Jégmadár szállt a kezére: tíz percig maradt a somerseti parkőr ujján


Egy angliai parkgondozó nő éppen „jelet kért”, amikor váratlanul egy jégmadár repült oda hozzá, és a kesztyűs kezére telepedett. A rendkívül félénk madár tíz percen át maradt az ujján, miközben ő tovább locsolta a virágokat.

Jégmadár szállt a kezére: tíz percig maradt a somerseti parkőr ujján
Forrás: Good News Network

A 24 éves Laura O'Brien a somerseti Frome városi önkormányzatának parkfenntartó munkatársaként dolgozik. Épp a virágokat öntözte, amikor egy kék villanás suhant el mellette, majd egészen közel jött hozzá.

„Épp azelőtt kértem egy jelet, aztán pillanatokkal később megtörtént ez” – mesélte a nő az SWNS hírügynökségnek. Azt mondja, teljesen elámult, hiszen a jégmadár – amelyet közönséges jégmadárként vagy folyami jégmadárként is ismernek – rendszerint rendkívül félénk és nehezen megfigyelhető madár.

„Csak néhány méterre volt tőlem, és egyenesen rám nézett. Őrület volt” – idézte fel a találkozást. A madár izgatottan röpködött körülötte, ezért Laura attól tartott, hogy megsérült. Kinyújtotta a kesztyűs kezét, mire az állat azonnal felugrott rá.

A legnagyobb meglepetésre a jégmadár ezután tíz teljes percen át ott is maradt. „Szóval csak locsoltam a virágokat, miközben ez a jégmadár ült az ujjamon” – mondta Laura, aki videóra is vette a különleges pillanatot.

„Olyan gyönyörű volt, ragyogó narancsszínű mellkassal. Micsoda ajándék ilyen közelről látni – általában csak egy kék villanás, és már el is tűntek” – tette hozzá. „Annyira különlegesnek éreztem. Varázslatos pillanat volt, amelyet soha nem felejtek el. Úgy éreztem magam, mint Hófehérke!”

A madár végül visszarepült a folyóhoz, ahonnan érkezett. Amikor Laura elmesélte az esetet a kollégáinak, mindannyian azt mondták, irigylik őt.

A történet azóta sokakat megérintett a közösségi médiában, hiszen a váratlan, csendes találkozások a természettel gyakran épp akkor érkeznek, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk. Laura mindenesetre nem zárja ki, hogy újra próbálkozik: „Talán lemegyek megint a folyóhoz, hátha felismer.”