Az 1965-ös áramszünet emléke: idegenek segítették egymást a New York-i metróban

1965 novemberében hatalmas áramszünet bénította meg az Egyesült Államok északkeleti részét és Kanada egyes területeit, 30 millió embert érintve. A New York-i metróban több mint 800 ezer utas rekedt a sötétben – köztük Lynn Lowin, aki hat évtized után osztotta meg élményét a Good News Networkkel. Történetéből nem a félelem, hanem az idegenek összefogása maradt meg legjobban.

Lynn Lowin aznap Brooklynból Manhattanbe tartott a metróval, amikor a szerelvény hirtelen megállt, és kialudtak a lámpák. Első gondolata az volt, hogy elkésik a fogszabályozó orvosához beütemezett időpontjáról, ha nem hárítják el gyorsan a hibát. Akkor még nem tudhatta, hogy nem egy szokványos üzemzavarról van szó, hanem az évszázad egyik legnagyobb áramkimaradásáról.

Az utasok a kocsiban maradtak, mert a metróhálózatban található úgynevezett harmadik sín érintése életveszélyes lehet. A teljes sötétségben ráadásul azt sem lehetett látni, melyik sín melyik – így senki sem kockáztatta meg, hogy kiszálljon a szerelvényből.

Ahogy teltek az órák, az idegenek között oldódni kezdett a feszültség. Az emberek megosztották egymással, ami ennivalójuk éppen volt. Lynn egy fél fánkot kapott valakitől, cserébe pedig odaadta annak a mogyoróvajas szendvicsnek egy részét, amelyet édesanyja csomagolt neki aznap reggel.

Mobiltelefonok akkoriban nem léteztek, az East River alatti alagútban rekedt utasok pedig semmilyen információhoz nem jutottak. Néhányan úgy vélték, robbantás történt – ebben az esetben az alagút talán még biztonságos helynek is számított. Mások attól tartottak, hogy soha nem szabadulnak ki. Egyre többen kezdtek azonban beszélgetni egymással, bátorították és igyekeztek felvidítani a mellettük ülő ismeretleneket, akikből lassan szomszédok lettek. Két ápolónő és egy orvos végigjárta a kocsikat, hogy megnézzék, megsérült-e valaki, vagy szüksége van-e valakinek segítségre.

A mentés hat óra elteltével érkezett meg. Miközben a tűzoltók és rendőrök vezetésével haladtak a sötét alagutakban, Lynn azt érezte, hogy nemcsak a szabadulásért hálás, hanem mindazokért az emberekért is, akik megpróbálták tartani egymásban a lelket. Ahogy fogalmazott: kevésbé félt, mert nem volt egyedül – és ezt a tanulságot egész életében magával vitte.

Az akkori New Yorkban mindössze öt fosztogatásról érkezett bejelentés az áramszünet idején. Ez a város történetének legalacsonyabb bűnözési mutatóját jelentette egyetlen éjszakára vetítve, amióta csak feljegyzéseket vezetnek. A metrókocsikban elhelyezett plakátsorozat, a The Subway Sun 27. évfolyamának 4. száma külön köszönetet mondott az utasoknak azért, ahogyan higgadtan viselkedtek az 1965-ös északkeleti áramszünet alatt.