Rekordot döntött a coho lazacok visszatérése Közép-Kalifornia partvidéki folyóiba: a legutóbbi szezonban mintegy 30 ezer példány úszott fel az ívóhelyekre, tízszer annyi, mint az elmúlt évtized átlaga. A kutatók szerint az évtizedes élőhely-helyreállítási munka gyümölcse érett be, olyan eredménnyel, amit sokan már nem reméltek megélni.

Az Egyesült Államok óceán- és légkörkutatási hivatala, a NOAA márciusi közleménye szerint a Mendocino partvidékére ömlő folyókban példátlan lazacvonulást figyeltek meg. A 30 ezres állomány kétszerese az előző szezonénak, és tízszerese a korábbi évtizedben megszokott, nagyjából 3000-es átlagnak.

„Odáig vagyok az örömtől – mindannyian el vagyunk ragadtatva attól, hogy ennyi coho van” – mondta Joe Pecharich, a NOAA tengeri élőhelyekkel foglalkozó szakértője, aki húsz éve támogatja a térség helyreállítási projektjeit. Hozzátette: 2009 óta végeznek intenzív mintavételt ezekben a vízgyűjtőkben, és sokan közülük soha nem gondolták, hogy életükben ilyet láthatnak.

„Nagyon jó hír ez mindannyiunknak: a közösségeknek, a törzseknek, a civil szervezeteknek, a NOAA-nak, a kaliforniai hal- és vadgazdálkodási hivatalnak és minden partnerünknek” – nyilatkozta Joshua Fuller, a NOAA kaliforniai parti részlegének vezetője. Mint mondta, a lazacok megmentése különösen nehéz feladat egy olyan fajnál, amelynek élete során az édesvízi és a tengeri ökoszisztémában is helyt kell állnia, a mostani számok viszont bizonyítják, hogy a felépülés lehetséges, ha a kezelés, az élőhely, az óceán és a vízrajzi viszonyok együtt állnak.

A közép-kaliforniai parti coho lazac a faj legveszélyeztetettebb csoportja, számos vízfolyásban már csak emlék volt a jelenléte. A NOAA még az ezredforduló előtt fogott össze a helyi érdekeltekkel – köztük faipari vállalatokkal és a horgászokat tömörítő Trout Unlimited nevű nonprofit szervezettel –, és több mint száz kisebb beavatkozást hajtottak végre a Mendocino-part folyórendszerein.

A munkák során kiszélesítették a túl szűk útátereszeket, eltávolították a vándorlást gátló akadályokat, például a farönktorlaszokat, és a korábban kiegyenesített medreket visszaalakították természetes, kanyargós formájukra. Ilyen beavatkozások történtek a North Fork Navarro, a Noyo, a Garcia és a Big folyó vízgyűjtőjén, tavaly nyáron pedig a NOAA és a The Nature Conservancy a Ten Mile vízgyűjtőn hozta létre a valaha volt legnagyobb élőhely-helyreállítási projektet.

„Elképesztő látni, milyen gyorsan birtokba veszik a cohók az új élőhelyet. Alig néhány nappal azután, hogy a markolók elvonulnak, már megjelennek a halak” – mondta Peter van de Burgt, a The Nature Conservancy északi parti helyreállítási projektjének vezetője.

A visszatérés nemcsak gyors, hanem széles körű is: a Usal-patakban tíz éve, a Gualala folyó vízgyűjtőjén két évtizede nem láttak élő cohót, most mindkét helyen megfigyelték a felfelé vonuló felnőtt és a lefelé sodródó fiatal példányokat. Az idei tavaszi számlálás előzetes adatai szintén biztatók: a North Fork Navarro folyón eddig 400 cohót regisztráltak, ami messze meghaladja a szokásos becsléseket.