Egzotikus kalandok a tömjén földjén - mesebeli sivatagok, egyedi szépségű természeti kincsek, mágikus helyszínek.

Omán vagy hivatalos nevén az Ománi Szultanátus (arab: سلْطنةُ عُمان) Magyarországnál háromszor nagyobb területű ország az Arab-félsziget délkeleti peremén.

Az egyetlen ország a világon, amelynek ibádita muszlim többségű a lakossága.

A mai ország területének lakói már az időszámításunk előtt 4. évezredben magas szintre fejlesztették az öntözéses földművelést és a hajózást. Az i.e. 6. századtól az iszlám 7. századi érkeztéig Omán három iráni dinasztia birtokában volt, vagy befolyása alatt állt. Ezek: az achaimenida dinasztia, a pártusok és a szászánidák.

Az iszlám már Mohamed életében elterjedt Ománban. A jelenlegi uralkodó dinasztia megalapítója, Ahmad ibn Szaíd 1741-ben vívta ki a terület függetlenségét, és egyesítette az országot, sőt elfoglalta Zanzibár szigetét is.

A lakosság nagy részének nyújt a mezőgazdaság megélhetést, de az ország területének kevesebb mint 1%-a alkalmas művelésre a vízhiány miatt. Datolyát, banánt, citromot és zöldséget termesztenek, valamint tevéket és szarvasmarhákat tenyésztenek.

Bár Omán vidéke az Európa központú történelemszemléletből kiesik, régi magaskultúrák földje az. Ez a tény tükröződik abban, hogy aránylag sok itt a világörökséggé nyilvánított emlék:

- Bahlá erődje
- Bát, al-Hutm és al-Ajn régészeti lelőhelyei (bronzkori települések)
- A tömjén földje
- Afládzsi öntözőrendszer.

Az ománi konyha a keleti arab gasztronómia része, amelyre hatással voltak más arab nemzetek konyhái, illetve a pakisztáni, iráni, indiai, afrikai, több ázsiai, sőt kissé az európai mediterrán gasztronómia is. Omán évszázadokon át hatalmas forgalmat bonyolított le a fűszer kereskedelemmel, ennél fogva fűszeres, gyógynövényes és fűszeres pácolással (ún. marinálással) készült ételek igen gazdag választékát találjuk itt. A legtöbb étel alapja ugyanakkor a bárány-, baromfi- és halhús, valamint rizs. A sertéshúsnak a behozatala, sőt még a nem muszlim vallásúaknak az Omán területén történő fogyasztása is szigorúan tilos. A kávé nemzeti ital, míg a tea a vendéglátás elmaradhatatlan kelléke. A helyi étkezésben általában nem jellemző a reggeli, az ebéd a legfőbb étkezés, amit napközben fogyasztanak. A vacsora igen szerény, leginkább könnyebb fogásokból áll.

Egy-egy vidéknek megvannak a maga jellegzetességei Ománban, de mindenütt gyakoriak a levesek, úgy a csirke- és bárányhúsleves, valamint a zöldségleves (pl. füstölt padlizsánleves). A fűszerek közül az indiai curry nagyon elterjedt Ománban is.

Omán a kalandturizmus egyik úti célja. Az ománi irodák sivatagi terepjárós túrákat és hegyvidéki barangolásokat kínálnak. Az Egyesült Arab Emírségek és Omán szerződést kötött turisztikai értékeinek közös bemutatására és értékesítésére. Ezért a turizmusuk együtt van tárgyalva.