Az ausztráliai Victoria állam Királyi Botanikus Kertjében tudósok és önkéntesek évek óta dolgoznak egy alig ismert, mindössze négy helyen előforduló orchideafaj megmentésén. Munkájuk eredményeként ma több palánta nevelkedik az üvegházukban, mint amennyi növény a program indulásakor a vadonban élt.

A rozella-pókorchidea Ausztrália egyik legveszélyeztetettebb növénye. A faj Új-Dél-Wales és Victoria őshonos növénye, mégis csupán négy ismert élőhelye maradt, amelyek együttes területe alig nagyobb, mint Melbourne egyetlen külvárosa. 2000-ben mindössze 120 vadon élő példányt számláltak, 2023-ra ez a szám ugyan az ötszörösére nőtt, de a szakemberek szerint egyetlen komolyabb bozóttűz még mindig elegendő lenne a faj eltűnéséhez.

Alex McLachlan, a botanikus kert kutatója az ABC News AU-nak elmondta, hogy a kert orchideavédelmi csapata nagyjából 500 fajjal foglalkozik szaporítási programjában. „Körülbelül nyolc veszélyeztetett faj – köztük nem orchideafélék is – kerül vissza idén a vadonba” – fogalmazott.

A kutatók az ausztrál orchideákat „rejtőzködő” növényeknek nevezik. Ezek a fajok rendkívül visszafogottan élnek: gyakran csupán egyetlen, fűszálra emlékeztető zöld levéllel jelennek meg a felszínen, ha egyáltalán előbújnak. Virágzásukat több különböző környezeti jel együttállása indítja el, viráguk formája pedig sokszor egyetlen darázs-, méh-, légy- vagy bogárfaj becsalogatására specializálódott. Minden faj külön rejtvényt jelent, amelyet meg kell fejteni, mielőtt megmenthetnék.

A rozella-pókorchidea augusztus és szeptember között egyetlen lila virágot hoz, amellyel egy őshonos méhfajt, a Leioproctus platycephalus-t próbálja odacsalogatni. A szaporítás azért is különösen nehéz, mert a magok csak egy meghatározott gombafaj jelenlétében képesek kicsírázni – a növény és a mikroszkopikus gomba szimbiózisban él egymással. Mivel a talajban zajló folyamatot nem tudják utánozni, McLachlan és csapata kézzel, Petri-csészében hozza össze a magokat és a gombaspórákat.

„A csíranövények kifejlődnek, majd a cranbourne-i nevelőhelyiségünkbe kerülnek – mondta a kutató. – Körülbelül három hónapig maradnak a kis tányérokban, amíg elég nagyok nem lesznek ahhoz, hogy lombikba költözzenek.” Innen még egy évnek kell eltelnie, mire a palántákat földbe lehet ültetni.

Három év gondos laboratóriumi munka után idén júliusban elérkezett a pillanat: önkéntesek és kutatók közösen ültették ki a több mint 500 fiatal növényt egy titokban tartott, magánkézben lévő területre, ahol a beporzó méhek is élnek. A palántákat védőketrecekkel takarták le. Az ausztrál orchideáknak az ABC News szerint valósággal kultuszuk van az országban, így a csapatnak nem volt hiánya segítő kezekben – ez adja a program legszebb részét.