Miközben a Szilícium-völgy milliárdosai vagyonokat áldoznak az öregedés legyőzésére, Brazíliában szinte észrevétlenül élnek emberek 110 éven túl. Mayana Zatz professzor és kutatócsoportja két évtizede vizsgálja, mi áll a jelenség hátterében – és az eredmények nem a szigorú önkontrollról szólnak.

Amikor a hosszú élet titkáról beszélünk, általában Szardínia vagy Okinava úgynevezett „kék zónái” kerülnek szóba. Friss demográfiai kutatások szerint azonban a világon Brazíliában él az egyik legnagyobb arányban szuperszázéves ember – abban az országban, amely inkább az egyenlőtlenségről, az egészségügyi rendszer hiányosságairól és a gazdasági-társadalmi hullámvasútról ismert.

A São Pauló-i Egyetemen Mayana Zatz professzor és csapata mostanra közel 200 százéves embert vont be a kutatásába, köztük több mint húsz olyat, aki már betöltötte a 110. évét. „Még mindig gyűjtjük az adatokat, még mindig próbáljuk megérteni – de már most látunk néhány igen érdekes mintázatot” – mondja a kutató.

Az egyik ilyen a nemek aránya: a brazil századik évüket megélt emberek körülbelül 70 százaléka nő. A másik a testalkat. „Minden százéves nő, akit vizsgáltunk, nagyon alacsony” – nevet Zatz, hozzátéve, hogy ez rá, a magas nőre nézve nem jó hír. A magyarázat biológiai lehet: a kisebb test kevesebb energiát igényel, kevesebb sejtosztódáson megy át, és idővel kevesebb halmozott károsodást szenved el.

A történet azonban ennél messzebb nyúlik – egészen Brazília múltjáig. A portugál gyarmatosítás után Afrikából elhurcolt emberek millió, majd dél-európai – főként olasz, spanyol és német – bevándorlási hullámok, valamint Japánon kívül az egyik legnagyobb japán diaszpóra formálta az ország lakosságát. Az eredmény óriási genetikai mozaik: bennszülött, európai, afrikai és ázsiai felmenők gyakran egyetlen emberben találkoznak. „Úgy gondoljuk, hogy különböző populációk különböző védő genetikai variánsokat hordoznak – Brazíliában pedig az emberek nagyon kevertek, így valaki szerencsés esetben több ilyen variánst is örökölhet együtt” – magyarázza Zatz.

A kutatók külön figyelnek azokra, akik távol élnek az egészségügyi ellátástól. „Ők azok, akik oltások és kezelés nélkül maradtak életben. Már a kezdetektől a legerősebbek voltak” – mondja a professzor. A vidéki családokban egykor tíz-tizenkét gyermek született, de csak kevesen érték el a felnőttkort. Ehhez társult az ultrafeldolgozott élelmiszerektől mentes gyermekkor és az egész életen át tartó fizikai mozgás.

És ott vannak maguk az emberek. Milton 108 évet élt; amikor a kutatók Brazíliavárosban meglátogatták, a hagyományos cafezinho mellé whiskyt kínált, elárulva, hogy minden reggel iszik egy kortyot. Születésnapi beszédeiben minden vendéget név, életkor és közös emlék szerint sorolt fel. A ma 107 éves Laura hetvenes éveiben kezdett úszni, 100 évesen bajnok lett, ma is rendszeresen edzik, és ebéd mellé megiszik egy caipirinhát. Vitalitására egyetlen szóval válaszolt: „A DNS-em.” Inah nővér 116 évesen a világ legidősebb embere volt, és mindent megevett – a banánt kivéve.

„A százéveseink mindent esznek” – összegzi Zatz. Cesar de Oliveira professzor, a University College London kutatója szerint az egészséges öregedés nem csak genetika kérdése: a környezet, a viselkedés és a társas élet is számít. Brazíliában a mozgás állandó és kötetlen, az étrend egyszerű – a rizs és a bab alapélelmiszer –, a kávé pedig társasági szertartás. A legfontosabb talán mégis a közösség: a családok generációkon át együtt élnek, az utcán, a strandon, a kávézókban folyamatos az érintkezés. „A brazilok optimisták. Minden probléma ellenére viccelnek. Nevetnek” – mondja Zatz.