Brit gazdák és kutatók közösen fejlesztettek ki egy digitális térképező eszközt, amely megjósolja, hol támadnak a meztelencsigák a szántóföldeken. A módszerrel a kísérletben részt vevő gazdálkodók átlagosan a felére csökkentették a csigaölő szemcsék felhasználását.

A meztelencsigák a brit gabonatermesztők egyik legnagyobb fejfájását okozzák: évente mintegy 44 millió font kárt jelentenek. Nemcsak a friss hajtásokat legelik le, hanem az árpa, a zab és a búza vetőmagját is elrágják, egész zöldségtáblákat képesek tönkretenni.

A megoldást a British On-Farm Innovation Network (BOFIN) által vezetett konzorcium hároméves, 2,6 millió font értékű, a Defra által finanszírozott kutatása hozta el. A játékos nevű Slimers projekt („Strategies leading to improved management and enhanced resilience to slugs") keretében 28 gazdálkodót toboroztak, akik csapdák kihelyezésével figyelték meg, mely táblarészeken gyűlnek össze a csigák. A „csiganyomozó" gazdák terepkutatóként dolgoztak, és azt vizsgálták, milyen talajtípusokat kedvelnek a puhatestűek.

Az összegyűjtött adatok és a talajminták egy számítógépes modellt tápláltak, amelyet a gazdálkodók immár ingyenesen elérhetnek, és saját „csigakockázati" térképet készíthetnek belőle. A térkép egy automata szemcseszóró berendezésbe tölthető, amely csak ott juttatja ki a készítményt, ahol arra valóban szükség van – a teljes tábla véletlenszerű kezelése helyett.

A pilotprogramban részt vevő gazdák átlagosan 50 százalékkal csökkentették a csigaölő szemcsék felhasználását. A kutatók becslése szerint, ha a módszer széles körben elterjedne a brit szántóföldi növénytermesztésben, az évi 6 millió font megtakarítást hozhatna. A védekezés fő eszköze jelenleg a vas-foszfát tartalmú szemcse, amely drágább, mint a mostanra betiltott metaldehid.

Tom Allen-Stevens, a BOFIN alapítója szerint a technológia csak az egyik áttörés. „Korábban még soha senki nem vont be gazdálkodókat ilyen módon tudományos bizonyítékok gyűjtésébe, így az egyik legfontosabb megállapításunk az, hogy a gazdák igenis képesek kutatni" – mondta. „A gazdálkodók több tiszteletet érdemelnek az intelligenciájukért: senki nem ismeri náluk jobban a földet."

Allen-Stevens ugyanakkor óvatosságra intett: az eredményeket kedvezően torzíthatta, hogy a tavalyi száraz őszön, a kísérletek idején alacsony volt a csigaállomány. „Nagy bizalmunk van a modellben, de szeretnénk, ha többet tesztelnék" – nyilatkozta a Positive Newsnak, és arra biztatta a gazdákat, töltsék le és próbálják ki a térképeket.

A projekt egy másik ága során a John Innes Centre kutatói gazdákkal együtt csigaellenálló búzafajtákat teszteltek. A munka során a búza genomjában három olyan régiót azonosítottak, amely összefügg a szürke mezei csigával szembeni ellenálló képességgel. A természetes rezisztenciájú fajták csökkenthetnék a terméskiesést és a ráfordítási költségeket, mérsékelnék a környezeti terhelést és növelnék a gazdaságok ellenálló képességét.